Az elhunyt miskolci teátristák emlékhelye a Déryné utcában található, azon a telken, ahol 1823-tól 1843-ig Magyarország első magyar nyelvű kőszínháza állt. A Thália-házban működő színészmúzeum szakmai rangját többek között a moszkvai színházi múzeummal való együttműködés, közönségkapcsolatát pedig egy internetes szavazásnak köszönhető  ,,Miskolc legnépszerűbb kiállítóhelye” cím jelzi leginkább. A miskolci színészmúzeum Gyarmathy Ferenc színművész kezdeményezésére, a pesti Bajor Gizi Színészmúzeum mintájára született meg 1996-ban. A gyűjtemény folyamatos gyarapítása mellett sokoldalú közgyűjteményi tevékenység is folyik az intézmény falai között: időszakos tárlatai a magyar színészet legnagyobbjait idézik meg, közművelődési programjai minden korosztályt megszólítanak a legkisebbektől a nyugdíjasokig.

A magyarországi muzeális gyűjteményeknek, emlékházaknak elenyésző hányadát teszik ki a színházi tárgyú intézmények. Bár már a XIX- XX. század fordulóján megfogalmazódott egy hazai színházi múzeum alapításának gondolata, csak 1952-ben nyílt meg a Bajor Gizi Színészmúzeum s alakult meg az Országos Színháztörténeti Múzeum Ezt követően csak több évtizeddel később születtek egymástól függetlenül működő, egy-egy művészhez kötődő kisebb emlékkiállítások, emlékházak.

A miskolci színészmúzeum gondolata Gyarmathy Ferenc színművészben fogalmazódott meg, amikor a Miskolci Nemzeti Színház művésze 1983-ban megtekintette a főváros színészmúzeumát. A látottak hatására vetette fel egy hasonló miskolci múzeum megnyitásának tervét, s kezdte el elhunyt miskolci pályatársai emlékeit gyűjteni.

Az elképzelés megismertetését, népszerűsítését is segítették a már összegyűjtött relikviákból rendezett időszakos kiállítások a színház emeleti nézőtéri társalgójában. Az első kiállítás 1987. október 2-án nyílt meg Színészek Miskolcon címmel, és az egész színházi évadon át nyitva tartott. 1989 februárjában megalakult a Színész Emlékház Egyesület hivatalos formát adva a gyűjtésnek illetve a kezdeményezésnek.

 Gyarmathy Ferenc javaslatára az anyagot a Déryné utca 3. szám alatti épületbe kívánták elhelyezni. Nem csupán a színház közelsége, hanem a telek színháztörténeti jelentősége és múltja is indokolta ezt: itt állt Magyarországon az első olyan kőszínház, amelyet a magyar nyelvű színészet számára emeltek.

Fordulatot hozott, hogy a parlament támogatta a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukcióját, melynek polgármesteri megbízottja Szilvási Zsuzsa és Simon Gábor, generáltervezője Bodonyi Csaba Ybl- Széchenyi-díjas építész és az Interplan Kft. volt. Az Európa Tanács is támogatta a műemléképületek felújítását, s ez tette lehetővé az eredeti elképzeléseknek megfelelően a Déryné utcai épület helyreállítását és a múzeum megnyitását. A felújítás során az épület hátsó szárnyát elbontották, így alakították ki a nyári színház udvarát illetve nézőterét. A földszinti kapualj szolgál a múzeum előcsarnokául, amely elvezet az emeleti kiállítótermekbe. A földszint egyik oldalán a múzeum irodája és jegypénztára kapott helyet, a másik oldalát múzeumi kávézó számára hagyták meg, amely 1997 és 2009 között működött, azt követőn a múzeum időszakos tárlatainak helyszíne lett. A tetőtérben a színház balett-termét alakították ki – amely nem bizonyult szerencsés megoldásnak sem a hangáthallás, sem mozgás okozta rezonancia miatt. 

1996 januárjában a város közgyűlés elé sürgősségi indítványként került a múzeum létesítéséről szóló tervezet, s a múzeumi kiállítóhelyként besorolt intézmény szakmai működtetését a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeumra bízták. A múzeum átadására 1996. október 22–én került sor. Az első szakmai munkatárs Gyarmathy Ferenc lett, aki 1997-ben elhunyt. Az intézmény múzeumőre ezt követően Gyarmati Béla, a Miskolci Nemzeti Színház nyugalmazott igazgatója lett. 2002-től Mikita Gábor színháztörténész-muzeológusként látja el a szakmai vezetői feladatokat.

Az intézmény feladata a miskolci színjátszás történetének kutatása, adatainak, dokumentumainak felkutatása, gyűjtése, őrzése, kezelése, szakszerű nyilvántartása, állagmegóvása, védelme és hozzáférhetővé tétele, valamint azok tudományos feldolgozása, a tudományos eredmények közzététele.

Működése középpontjában a Miskolci Nemzeti Színház és művészeinek múltja, tevékenysége áll, de figyelemmel kíséri a város amatőrszínjátszását, bábszínházi életét, az operafesztivál működését is. Tevékenysége kiterjed a magyar művelődéstörténet színházakkal, drámai műfajokkal, különböző színházműködési kérdésekkel, színészek és színházi szakemberek képzésével, életével kapcsolatos területeire.

A színháztörténeti gyűjtemény elsősorban a miskolci színjátszásra vonatkozó dokumentumokat, tárgyi emlékeket gyűjti.  A múzeum anyaga két gyűjteményből alakult ki. Gyarmathy Ferenc elsősorban a művészek személyes emlékeit gyűjtötte – így elsősorban az egyéni sorsokat tükröző, dokumentáló tárgyak, iratok adták induláskor a törzsanyagot. 2001-ben újabb jelentős emlékanyaggal gazdagodott a múzeum: a színház nyugdíjas gazdasági igazgatója, Kerékgyártó László elsősorban a színház elmúlt fél évszázadának működését dokumentáló gyűjteményét (plakátok, műsorfüzetek, előadásfotók, gazdasági irattár) adta át – harmonikusan kiegészítve Gyarmathy Ferenc ,,személyes színháztörténetét”.

Amíg az alapgyűjtemény a személyes emlékanyagra koncentrált, az elmúlt években kiemelt feladat lett a színház művészeti törekvéseit, előadásait dokumentáló anyagok gyűjtése, így a fotótár és a szcenikai tár – pályázati úton illetve ajándékozás útján történő – bővítésével.

2012-től a miskolci opera-és táncművészet (operafesztivál) illetve bábjátszás anyagát is gyűjti – az érintett intézményekkel egyeztetve, együttműködve.

A tárgyi gyűjtemény legértékesebb darabjai közé tartoznak azok a jubileumi emlékkelyhek, amelyekkel a budapesti Nemzeti Színház tagjai köszöntötték Telepi Györgyöt, a sokoldalú színművészt, az első jelentős magyar színpadtechnikust. A múzeumban látható berendezések közül a legrégebbi a színház toronyórájának a szerkezete. Az ügyelőpult, mellett többek között a színház fényorgonája, az ,,angol gép” került a múzeumba a ,,kulisszák mögül: az angol Strand Electric világosító berendezése a színház 1959- es felújításától 1990-es rekonstrukcióig szolgálta a színházat.

A művészek személyes emlékanyaga közül kiemelkedik a magyarországi pályáját Miskolcon kezdő színésznő, Dajka Margit relikviagyűjteménye, amelyet a művésznő pesti emlékszobájának megszűnésekor a Dajka Margit Alapítvány adományozott a miskolci múzeumnak.

Az irattárban elsősorban az 1940-60-as évek gazdasági és személyi iratanyaga lelhető fel. Nemcsak koránál fogva kiemelkedő értékű dokumentum Palágyi Lajos színigazgató 1912-es bérleti szerződése: a részletes okiratból árnyaltan lehet rekonstruálni a város, a színházat működtető részvénytársaság és a bérlő direktor viszonyát, a színházigazgató kötelezettségeit.

  A szcenikai gyűjtemény az 1950-es évekig vezet vissza: Molnár Sándor jelmeztervei az 1952-es Tartuffe-höz és Az ozorai példához készültek. Néhány évvel későbbiek, 1958-as keletkezésűek Láng Rudolfnak a legrégebbi miskolci Brecht-előadáshoz, a Koldusoperához készített jelmeztervei. Az ötvenes-hatvanas évek szcenikájának látványos dokumentációját adja Ütő Endre díszlettervező több mint félszáz díszletterve valamint Wegenast Róbert néhány látványterve. A színház mai tervezői közül Bozóki Mara, Juhász Katalin, Laczó Henriett és Zeke Edit rajzait őrzi a múzeum. 

A fotótár legnagyobb anyagát Klein József miskolci fotográfus negatívjai alkotják: a miskolci fényképész az ötvenes évek közepéről a hetvenes évek elejéig fényképezte az előadásokat. Az évek során a gyűjteménybe kerültek a Klein Józsefet követő színházi fotográfusok – Kerényi László, Jármay György, Veres Attila színházi negatívjai is 

Az állandó kiállítás a miskolci színjátszás történetét mutatja be a kezdetektől napjainkig. Az első kiállítást a városnak adományozott gyűjteményéből Gyarmathy Ferenc, a Herman Ottó Múzeum anyagából Dr. Veres László, a Megyei Levéltár anyagából Dr. Dobrossy István rendezte. A kiállítás tervezője és kivitelezője Kamarás Jenő, a Herman Ottó Múzeum munkatársa volt. A tárlatot 2006-ben az eredeti kiállítás installációjában és stílusában rendezte újra Mikita Gábor, majd 2009-ben a helyi önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakmai támogatásáról szóló rendelet alapján MMJV Önkormányzata 18.000.000.- Ft. támogatást nyert a múzeum állandó kiállításának korszerűsítésére. Ennek köszönhetően született meg a ,,Hódolván Tháliának” című újrarendezett állandó kiállítás Mikita Gábor kurátor koncepciója és Juhász Katalin díszlet-jelmeztervező látványtervei alapján: ez utóbbi tárlat 2016-ban a múzeum fennállásnak huszadik évfordulóján ,,Ez víg város, itt jó lesz nekünk…” címmel újult meg.

A kiállítás a vándorszínészet korától napjainkig foglalja össze a miskolci színjátszás két évszázados történetét. Az első traktus a miskolci színjátszás kezdeteit eleveníti fel: Miskolc a magyar színjátszás bölcsőhelye, a XIX. századi színészetünk kulcsfontosságú központja, ahol színjátszásunknak számtalan jelentős személyisége megfordult – rájuk emlékeztetnek többek között a klasszicista épület bolthajtásos kapubejáratának márványszobrai.

Az emeleti kiállítótermek az 1857-ben átadott második miskolci kőszínház működését mutatják be. Az első kisteremben a színházi toronyóra szerkezete illetve az 1925-ös felújítás tervrajzai jelzik a színház folyamatosnak mondható korszerűsítését. A színházi műfajok közül pedig az e korszakban virágzó népszínmű világát idézi meg itt a kiállítás Kecskeméti Irma színésznő jelmezével.

A következő kisteremben a XX. század polgári színjátszásába a legjelentősebb direktorok  – Palágyi Lajos,  a Sebestyén-testvérek, Földessy  Géza – működésén keresztül pillanthat be a látogató. Ugyanitt történik a Latabár- dinasztia bemutatása is. Latabár Árpád utazóládájába bepillantva a Miskolcról indult színészdinasztiáról tudhatunk meg érdekességeket. A XX. század színészóriásai közül is sokan indultak e város színpadáról: archív felvételekről többek között Bilicsi Tivadar, Bessenyei Ferenc mesél a miskolci színjátszás nagy pillanatairól. A polgári színháziéletet megidéző dokumentumok között található az a selyemszínlap, amely nemcsak színház, de város históriája szempontjából is jelentős: Hodobay Sándor polgármester beiktatásának alkalmából tartott Bánk bán-előadás szereposztását őrzi 1922-ből.

A kiállítás legnagyobb egysége az államosított színház fél évszázadát mutatja be a nagyteremben. A tér a színpad világát idézi, a látogató imitált színpadi közegben érezheti magát: a kiállítási dokumentumok, fotók, plakátok, szcenikai tervek, személyes tárgyak valamint a színházi szerkezetek stilizált díszletelemekre illetve a díszletfalak közé kerültek.

Az érdeklődők egyszerre ismerkedhetnek meg az elmúlt évtizedek fontos törekvéseivel valamint a kulisszák mögötti világgal – működésbe hozhatják a hajdani világosító pultot, jelmezeket próbálhatnak fel.

A színészmúzeum állandó kiállítása mellett időszakos tárlatokkal is ápolja a színháztörténeti hagyományokat. A tárlatok változatos anyagokkal – színházi alkotók munkáival, művészek hagyatékaival – idéznek meg egy-egy színházi korszakot vagy alkotót, mutatják be a közelmúlt színházi értékeit.

Kiemelkedőek a pályájukat Miskolcon kezdő művészek tárlatai, akik egy-egy kiállítással tértek vissza Miskolcra: Agárdy Gábor ikonjait, Makay Sándor karikatúráit, Weganast Róbert díszletterveit hozta Miskolcra. Darvas Iván elektrografikáit önálló kiállítás keretében először a miskolci színészmúzeum mutatta be.

A vendégkiállítások egy része kapcsolódik a miskolci színjátszáshoz – így a város színházi életéhez is kötődő, országos jelentőségű művészeket megidéző tárlatok, melyek ki is egészítik, árnyalják az állandó kiállítás anyagát – köztük az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetből érkezett Kiss Manyi-, Major Tamás-emlékkiállítás. Helyet kapnak a miskolci színházi élethez kevésbé/részben kapcsolódó, de országos jelentőségű témákat feldolgozó, életműveket bemutató, a nagyközönség érdeklődésére számot tartó tárlatok, mint az Országos Széchenyi Könyvtárból érkező Tolnay Klári-plakátkiállítás.

A saját tárlatok segítik a raktárban tárolt saját gyűjteményi anyag illetve a HOM történeti adattárában őrzött színháztörténeti emlékek bemutatását, elsősorban a jelentős évfordulóhoz kapcsolódva. (Csárdáskirálynő 100, Latinovits-, Bessenyei-emlékkiállítás)

Egyedülálló a múzeum gyermekszínházi tárlat-sorozata – ez utóbbi időben főleg a Miskolci Csodamalom Bábszínház értékeire, anyagára épült, egy-egy tematika kapcsán kiemelve a színház értékes bábjait.

A gyűjtemény több önálló kiállítással is bemutatkozott a fővárosban. 2003 tavaszán a Duna-parton felállított Shakespeare-szobor átadásához kötődően Ötven év Shakespeare-bemutatói a Miskolci Nemzeti Színházban címmel nyílt plakát és fotókiállítás a budapesti Central Kávéházban. A budapesti Nemzeti Színházban 2004-ben tablókiállítás a foglalta össze a miskolci színjátszás történetét, ugyanitt 2018-ban Nagy András operatőr fotóit mutatta be az intézmény Ingmar Bergman szigete címmel. 2017-ben a miskolci gyökerű rajzfilmrendező, Dargay Attila-emlékkiállításának utazó változatát láthatta Budapesti Klasszikus Film Maraton közönsége a budapesti Corvin Moziban.

A tár együttműködik hazai és külföldi társintézményekkel (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, OSZK Színháztörténeti Tára, hazai színházi gyűjtemények, illetve a moszkvai Bahrusin Múzeum): szakmai adatcserétől kezdve gyűjteményi anyagok kölcsönzésén, digitalizált dokumentumok átadásán keresztül, kiállítások befogadásáig, szakmai rendezvények, konferenciák szervezéséig, azon való aktív részvételig.

Rendkívüli elismerést és rangot jelent, hogy a hazai intézmények közül egyedül a miskolci

gyűjtemény áll több éves szakmai kapcsolatban a világ legnagyobb és egyik legrégebbi

színházi gyűjteményével, a Moszkvai Bahrusin Színházi Múzeummal. A 2014-ben

Moszkvában megrendezett Gaál Franciska-emlékkiállítás a miskolci színészmúzeumból

indult nemzetközi vándorútjára. 2017-ben a magyar operettről szóló önálló kiállítással mutatkozott be intézményünk Moszkvában. Az elmúlt években pedig Miskolcon fogadhattuk a moszkvai intézmény munkatársait, akik időszakos tárlatokat rendeztek a színészmúzeumban.

2010-ben a Műcsarnok, a Miskolci Galéria, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (kiállítóhelye: Bajor Gizi Színészmúzeum), és a miskolci Színészmúzeum közösen szervezett workshopot azzal a céllal, hogy gyakornokok, önkéntesek, pedagógusok, és más területen dolgozó szakemberek próbálhassák ki tehetségüket és tudásukat a múzeumpedagógia területén.

Kiemelkedő vállalkozásunk volt 2011-12-ben a múzemunk által szervezett konferenciasorozat a hazai színházi gyűjtemények, emlékházak képviselőinek, munkatársainak. A rendezvénysorozat célja a gyűjtemények, kiállítások közötti kapcsolatfelvétel, illetve a már meglévő együttműködések megerősítése, kibővítése volt, amely – többek között információcserével, közös programok kidolgozásával, további szakmai fórumok működtetésével – hozzájárult a színházi emlékházakat, gyűjteményeket működtető állami, önkormányzati intézmények, civil szervezetek, magánszemélyek illetve a szakmai munkatársak, színházkutatók tartalmas, folyamatos szakmai együttműködéséhez.

A múzeum munkatársai kezdettől fogva törekedetek arra, hogy az állandó kiállítás mellett élő programokkal is ápolják Miskolc színházi hagyományait. Az új állandó kiállítás pedig tematikájával illetve az új színházszerű installáció jellegével, térszerkezetével még inkább lehetőséget kínál, hogy a színháztörténetiségen, az emlékhely jellegen túl általánosabb, sokrétűbb, minden korosztályt megszólító színházi megközelítések feldolgozására alkalmas közeget biztosítson – színházelméleti, drámatörténeti alapismeretek feldolgozására is alkalmas iskolai helyszínként és sokszínű színházi fórumként is kíván működni.

A múzeum helyet ad ismeretterjesztő előadásoknak, szakköröknek, tehetséggondozó illetve felzárkóztató programoknak, táboroknak, baráti köröknek, múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, vetélkedőknek, könyv- és folyóiratbemutatóknak, egyéb rendezvényeknek, belvárosi színházi sétákat szervez.

Az előadásokat 1999-ben a Teátrumi históriák elnevezésű színháztörténeti sorozat indította, amelynek első rendezvényén Dr. Gyárfás Ágnes: Miskolc színház a századfordulón és  Berecz József: Színházi élet a századelő sajtójának tükrében című előadása hangzott el.

 A város szülöttének, Laborfalvi Rózának és díszpolgárának, Jókai Mórnak a tiszteletére helyezett el a város emléktáblát 1999. május 29-én a színház Déryné utcai homlokzatán. Ebből az alkalomból emlékülést tartott a múzeum szervezésében a Miskolci Galéria. Az előadások elsősorban művész házaspár helyi kötődéseiről szóltak.

A színház 180 éves jubileumát egy hetes rendezvénysorozattal ünnepelte a város – ennek szervezésében a múzeum munkatársai is részt vettek.

A színházi múltat bemutató programok (Emlékpróba, Operettklub) mellett helyet kapnak kortárs színházi törekvésekkel (Frappé – a kortárs táncszínház világa), illetve komplex művészeti témákkal foglalkozó programok (Múzeumi MENÜett, KomPozíció).

Az intézmény a legfiatalabb közönség, a diákok színházi nevelésének helyszínéül is szolgál. Cél, hogy a múlt színházi relikviái között művészeti foglalkozásokkal önfeledt játékkal kerüljenek közelebb ehhez a művészeti ághoz a fiatalok: megismerjék nemzeti kultúránk értékeiből a színházművészet gazdagságát, tanulmányozzák a kiemelkedő magyar színművészek tevékenységét. Ismerjék a városi élet kulturális hagyományait, jellegzetességeit. Elv a tanulókhoz optimálisan alkalmazkodó differenciálás és a cselekvésorientáltság. Az óvodások, iskolások számára mindegyik időszakos tárlathoz kínál külön tematikus foglalkozást az intézmény. Középiskolások, egyetemisták számára összművészeti programokat is szervezünk, melyben állandó partnerünk a hernádkaki Példa Képfőiskola Kortárs Művészeti Alapítvány. A múzeum állandó helyszíne az INTRO Tehetségpontnak.

A múzeum kiadványai között az 1998-ban és 2001-ben megjelent Színlapozó című kétkötetes kiadvány az államosított miskolci teátrum színlapjait tartalmazza. A név – és címmutatóval kiegészített, előadásfotókkal illusztrált plakátgyűjtemény nélkülözhetetlen forrás az elmúlt fél évszázad miskolci színháztörténetének és az itt működő teátristák művészi pályájának megismeréséhez.  A SZÍNPAD-KÉP kötetei – több éven át az egyetlen hazai szcenikai kiadvány sorozat darabjaiként – a miskolci színjátszáshoz markánsan kötődő látványtervezők munkásságát foglalták össze. Múzeumpedagógiai kiadványaink közül kiemelkednek a Színházi mesék kötetei mellett a Déryné koffer gardróbja c. ismeretterjesztő csomag.

A miskolci színészmúzeum sokoldalú tevékenységével több lett csendes emlékszobánál. Kiállításaival, rendezvényeivel, pedagógiai programjaival sokszínű közművelődési intézmény.  Az idelátogató idegen számára a kuriózumszámba menő, érdekes gyűjtemény sokszínű színházi sétát kínál. A miskolciak számára egy darab várostörténet: nosztalgikus múltidéző az idősebbeknek, az érettségi tételt élővé tévő rendhagyó óra helye a diákoknak. Nemcsak őrzője a színházi múlt emlékeinek, de tudatosítója is a város kivételes helyzetének a magyar színháztörténetben. S nemcsak épít a lokálpatrióta büszkeségre és szeretetre, de táplálja is azt